ÖNBIZALOMHIÁNYOS ÉLET:

• Kibújik a felelősség alól. Másokat és a körülményeket okolja a sikertelenségeiért. Úgy gondolja, hogy nincs ráhatása azokra a dolgokra, amik vele történnek. Folyton csak panaszkodik, tehetetlen, áldozatnak látja és láttatja magát, kevésnek gondolja magát a helyzetének megváltoztatásához.
• Gyakran szorong, rossz a hangulata, pesszimista, erőtlen. Ezáltal folyamatosan alulteljesít és ezek a sikertelenségek még mélyebbre nyomják a már amúgy is alacsony önbecsülését.
• Gyakran alakulnak ki ezeknél a személyeknél evési zavarok (elhízás, kóros soványság), különböző függőségek (alkohol, drog), erőtlenség, alacsony energiaszint, depresszió. Az is gyakran előfordul, hogy az önbizalomhiányos ember boldogtalan párkapcsolatban él, nem szereti a munkáját, sikertelen, alacsony a fizetése.
• Csak álmodozik, tervezget, de végül soha nem tesz semmit, mert a félelmei irányítják, nem hisz kellőképpen önmagában, hogy neki bármi sikerülhet.
• Irigykedik, pletykál, nem örül más emberek sikerének, gyakori mondatai: „Neki könnyű volt, azért ilyen sikeres”, „Szerencséje volt”, „Biztos jó kapcsolatai vannak, jókor volt jó helyen.”
• Barátai is ugyanúgy, mint ő, gyávák, félénkek, bátortalanok, panaszkodnak, középszerű életet élnek.
• Nem hisz abban, hogy a helyzetén bármi vagy bárki is segíteni tudna, ezért nem fejleszti magát, nem kér segítséget. Pedig pont egy szakember tudná támogatni abban, hogy leküzdje az önbizalomhiányát, megerősítse az önbecsülését és az élete végre a jó irányba kezdjen el haladni.
• Rossz, káros mintákat örökít tovább a gyermekének. Vagyis nagy valószínűséggel a gyermekéből is önbizalomhiányos felnőtt válik majd, aki a tanult minták alapján beleragad egy rossz, megalázó, esetleg bántalmazó kapcsolatba, nem érzi értékesnek és szerethetőnek magát. Képtelen lesz otthagyni a látszólag biztonságosnak hitt munkahelyét, amit tulajdonképpen utál, ugyanis se anyagi, se emberi megbecsülést nem kap.